A hideg árnyékában

A hideg árnyékában

Szikrázó szemekkel néz, s átkokat szór rég. Mint méltóságos úri hölgy, viseli, mit viselnie kell! Üdvözli őt, a sötétség királyát, s belőle szólni is szól, a Ridegség. Hosszú évekkel ezelőtti érzelmei elvesztek, hosszú évekkel ezelőtti sebe nem gyógyul még sem most, sem holnap, sem az örökkön, örökké. Egy seb, miből régen ömlött a vér, Begyógyult rég. S most csupán üresség tátong helyén, s érzést keres, mit beilleszthet helyére, hogy a múlttal felszámohassék! Egy érzés, mi kihalt rég, egy lélek, mi kongó üresség. Ki kedves volt számára, már nem él. Számára, már halott, s nála is csak vendég. Pótolni a pótolhatatlant? Lehetetlen. Két ismeretlen, elidegenedett személy, ha egymással találkozik, nincs kegyelem. Kit szült maga a Jóság, most szívében lakozik a kegyetlenség, ridegség. Tőrrel döfné le, ha tehetné. De félti a Jóságot, ő kapna ezért, fél, elveszti, ki maradt mellette. A lelke is rámehet a végén. Szegény sorsot szánt a Hölgynek az élet, mit betartani nehéz. Lélek nélkül szólni könnyű, de nincs miért. Csak két idegen találkozgat rég. Nincs semmi, mi összefűzné őket, csak szikrázó pillantások lövellnek egy nő által, és Mind a sötétség királyának szól, kit régen szeretett, s most helyette bosszú tüze ég benne, pokol legmélyére kívánná! A hideg árnyékában, egy érző szív veszett el, s nincs többé. Férfit keres, ki pótolná, s visszafizetné mindazt, mit ártottak neki, a Hölgynek, kire gondolhat, mint egy biztos pont, majd férjt, kiről tudja, hogy nem hagyja, míg az élet forog Örökkön Örökké! Apóstalan, de szeretni tudó férj...