Segítőm

Tárgy: Segítőm Csüt. Dec. 06, 2007 11:26 pm

Segítőm

Megbíztam benned, s apámat kerestem. Mondtam neked szépet, s jót, mindent, mi Biztató. Beavattalak titkomba, Életembe, bizalommal. Rájöttem... Mind hiába volt. Minden elvágtázott, mint a ló. Miért nem lehetett tovább éreztetni, hogy a félárváknak is van élete, így Ők is fontosak? Tovább, mint egy röpke óra... Benned láttam, a mintát, milyen egy Férfi, ki vad virág apja, s figyel, hogy, s mint cseperedik, kit gondozott, s kit szeretett is. Legközelebbi találkozásnál, csupa ridegséggel fogadtál már!
Hová lett, együttérzésed?Lehajítottad egy tó fenekére?
Sajnálom, s már bánom is, hogy nyílt, s őszinte volt, mit mondtam, s mi elijesztett Úgy, hogy soha ne légy mellettem. Bűn volt azt hinni, hogy te is érezted, mint én, s fogadott lányodnak fogadnál, ha csak szóval is! Vétek volt hinni, hogy megértésre lelek, s segítséget kapok, mi az idők végezetéig tart! Hiba volt minden, mit mondtam, s mit tettem, de már nem tudom visszacsinálni. Reméltem, hogy nem kell újból felednem, de tévedtem. Most megint a felejtés a célra vezető! Bár tanácsod megfogadtam, szívembe nem zárhatlak. El kell döntenem, ezentúl hogy nézzek rá. Apa-pótlóm voltál, kire felnéztem, de most mindent elrontottál! Már nem nézek rád fel, csak a felejtésed kívánom. Csalódtam benned, mint apai mintában, s mint férfiben, kire mindenki hallgat. Azt az egy órát vissza várom, mikor úgy éreztetted velem, hogy a félárvákkal is törődni kell, hogy ne Önnönmaguk által essenek el az Élet csatamezőjén! Az úri Hölgynek sajgó szíve vérzik, de már apad. Nem kell őt félteni, hisz mindig talpra állt. Te, most segítettél néki, de többet még csak kisujjadat se nyújtsd! Te, te idegen, ki csupa ridegség lesz! Te, te férfi, kiben többé nem bízom meg, s titkaim nem osztom meg, mint leány-apjával. A seb rohamosan gyógyul, s a nemtörődömség Veled szemben növekszik...