Halálangyal

Halálangyal

Te, ki embereket, s férfiakat oltalmazol,
Most miért hallgatol?
TE kinek kacaja csupa derű, s vidámság,
Pokol legmélyére, ki a világból, miért vágysz?
Te, kinek barátai messze eltűntek,
Te, ki senki nem ért meg.
Te, ki megváltozott évek alatt,
Most nem szólsz semmit. Hallgatsz.
Várom a választ, de nem csak én,
Miért várakoztatsz minket íly soká még?
Szíved, mint a fekete holló, repül tova,
Te meg maradol, mint Halálangyal.