Egy fájó női szív

Tárgy: Egy fájó női szív Pént. Dec. 07, 2007 12:21 am

Egy fájó női szív

Erős, szívbe maró érzés. Első gondolatom, itt a vég, egy infarktus, és vége. Nem lehetek tiéd. Bár az amúgy se, látván, nem keresed társaságom. Fáj a szívem, nem is, a lelkem, várom a halált, de nem jön. Még az alagút sem, minek végén ott rejlik a fény. Nem infarktus volt ez. Illan át agyamon: Roham, de a szerelem rohamja, minek neve féltékenység. Otthagyod, kivel mentél, s lehaladsz mellettem, s közben hozzámérsz oly gyengén, hogy csak teheted. Különös érzés járja át a szíve, mi kitölti egész létem. Pillangók szárnycsapkodását érzem a hasamba, mi fájdalmas. Ki akarnak törni ,hogy az egész világak megmutassák érzelmim. De ekkor mégis abbamarad minden, s egy különös fájdalom ismét visszatér. Visszataláltál kedvesedhez, s csókot leheltél ajkára. Lehunyom szemeim, nem is akarok látni. Míly gyönyörű lenne most a vakság. Visszagondolok arra a napra, mikor velem tettél hasonlókat. De én csak játékszered voltam. Csak arra kellettem, hogy a kívánt nőt féltékennyé tedd! Tudom, ne is tagadd! Fájt a válás, mikor jelezted, többén látni se kívánsz. Csak álltam, s vártam, hogy kiderüljön, tréfát űzöl vélem. De nem, te hátatfordítottál, s távoztál, mint ki jól végezte dolgát. Én nem sírok. Most sem hullattam egy könnyet sem, de lelkemet széttépte a fájdalom. Igyekeztem felejteni, mi nem volt könnyű, mondván te vagy mindenem. Te nem figyeltél többé rám. A kényszer nagy úr, így én is ezt tettem. No meg felejtettem. Mikor elvesztetted a kívánt személyt, ismét jó voltam. Lelkem megörült, s hittem neked ismét. Szerettelek, és örömimben elfeledtem, mit tettél... Hibámnak következménye is meglett. Úgy jártam, mint azelőtt. De hogy mindenben legyen igazság, a Sors most is jelen volt a bírálásnál. Kiosztotta, hogy néked is kelljen csalódni! Úgy hozta, hogy barátod figyeljen. Figyelt ő mindvégig, de rád tekintettel, visszatartotta érzelmit. Látván eme csúnya játékot, azonban megtört, s pártomra állt. Minden figyelmem ráterelődött, s hagytam, hogy behálózzon, s Aphrodité segítségével elcsábuljak. Neki éltem, övé lettem. Frigy és nászmenet? Korai még, de érzem, még egyszer övé lesz.
Bár nap mint nap látom arcát, hallom hangját, érzem érintését. Mégis feledni nem tudom az előzőt.
Véle mikor találkozom, sajgó szívemen a seb ismét felszakad, s ömlik belőle a vér. Egy-egy pillantásába beleremegek, beledermedek. Elég hozzám szólnia, hogy átjárjon a meleg, s a hideg felváltva. Egy véletlen szerű érintés, s kellemes érzés. Ez mind szép, s jó de fel nem fogható. S miután akár egy is megtörtént, sajgó szívembe ismét infarktus érzés, mi nem múlik. Jelezvén, hogy még szeretem, s mindig is ő lesz az Ő, és nem pótolható, sohasem...