Phantom of The Cinema

Scott határozatlanul lépkedve haladt a szoba felé. Még 10 méter… Még 5… Még 2… Bekopogott,és lassan lenyomta a kilincset. Egy sikoltás hallatszott, majd egy vörös folt húzott el odabent az ajtó előtt. Scott visszacsukta az ajtót, de pár pillanat múlva az ismét kinyílt.

- Áh te vagy az! – Jean szívéről nagy kő esett le. Testét egy törölközővel fedte.

- Öh… Ugye az előbb khm… nem nyitottam rád, mikor öltöztél?

- De... De semmi gond… Megoldottam. – Jean arcának a színe már kísértetiesen hasonlított haja színéhez. – És minek köszönhetem a látogatást?

- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy… esetleg… talán… eljönnél a velem moziba?

A következő pillanatban Jean a nyakába ugrott, és lágy csókot lehelt a fiú arcára.

- Igen. – a lány már nagyon régen várt arra, hogy a fiú elhívja, és most végre beteljesült ez a távolinak tetsző álom.

- Juhé! Moziba megyünk! – Kapcsolódott be egy harmadik hang a beszélgetésbe. Scotték lassan megfordultak.

Kitty! – mordultak rá a leányra. – Ezt ne! Mi ketten megyünk! – Mennydörögte Scott. Nemsokára odacsődült a fél intézet. Ott volt Vadóc, Árnyék, Bobby, Rahne, Magma és Robbancs, Elektro és Napfolt. Meg persze Jeanék. Mindenki elkomorodott, mikor megjelent Ciklon és Farkas.

- Tömegoszlatás! – morogta Farkas, de Ororo a gyerekeket védte.

- Ugyan már Logan! Egyszer hadd bulizzanak egy jót! – Mindenki tátott szájjal bámult. Ez Ciklon? De hát ő nem ilyen! Mindenki tökéletesen meg volt döbbenve. Elfojtottak magukban egy örömkiáltást, majd mindenki somolyogva elindult a szobájának irányításába. Árnymacska azonban visszafordult.

- Hol és mikor?

- 6 körül a bejáratnál. – Válaszolt Scott egy lemondó sóhaj keretében. Lemondott egy romantikus estéről álmai nőjével, és beletörődött, hogy még vigyázni is kell a kicsikre. Az órájára nézett. 13: 06. Csodás…

Az következő 4, 4 és fél órában az intézet nyüzsgött a fiataloktól. A lányok rohangáltak át egymáshoz, mert hirtelen minden ruhájuk rongyos és ódivatú lett. A fürdő előtt kilométeres sorok álltak. A folyosókon lépten-nyomon egymásba ütköztek az emberek (Persze Kitty ezt mindig megúszta). Útközben még csatlakoztak hozzájuk páran, miután megtudták,hogy végre kikapcsolódhatnak.

Hat óra előtt 3 perccel csoportokban gyülekeztek a bejárat előtt. Ott volt Kitty, Vadóc, Robbancs és Amara, nem éppen kislányos ruhákban.

- Nem fogtok fázni, lányok? – kiáltott oda Bobby és Tüske mögül Kurt. Előbb említett két fiú épp Kitty miniszoknyáját tárgyalta ki.

- Fogd be Manó! – Rivallt rá Vadóc.

- Jól van, na! – kiabált vissza „nővérére” a fiú – huh, Rideg kisasszonnyal ma sem jó kikezdeni!

A buliból Rahne-ék sem maradhattak ki… a lány ott virított színes pulcsijában Elektro, Napfolt és Többszörös oldalán! Persze az egész intézetet betöltötte a fiatalok hangja, és erre a hangzavarra érkezett meg Jean és Scott.

- Úristen! Mit vétettem?! – Fakadt ki a srác.

- Ugye ők nem oda jönnek, ahova mi? – tette fel a költői kérdést Jean egy nagy sóhaj kíséretében.

- Attól tartok, de…

Onnantól kezdve néma csendben ballagtak le. Meg sem álltak Scott kocsijáig. A gyereksereg utánuk csődült, és mikor a pár elhajtott mellettük a piros sportkocsiban, szabályosan leesett az álluk.

- És velünk mi lesz? – kiabált Scotték után Tüske

- Feltalálták már a buszt! – ordított vissza válaszul Küklopsz.

- De én megfagyok. – Ocsúdott fel Tabitha nagy ámulatából.

- Mondtam! – reagálta le Árnyék a lányt amolyan „én nyertem” hangsúllyal. És míg a többiek a buszmegálló felé indultak, addig ő elteleportálta Bobbyt és Tüskét, na meg persze jómagát a moziba. A többiek lehurrogták őket, és hangot adtak nemtetszésüknek a moziban, miután 10 percet fagyoskodtak a buszmegállóban, és 20-at utaztak. Csúszva-mászva próbáltak bejutni a helyükre. Szerencsére még csak a reklám ment. Az X csapat majdnem egy egész sort elfoglalt. Kittynek első dolga volt körbenézni. Nemsokára elképedve suttogott el egy nevet.

- Lance...

- Mi? Ő itt? – fordult hátra Vadóc is, és ő is elképedt, mikor meglátta a testvériség tagjait. – De hát ez… ilyen komolyan mondom, nincs!

A hír futótűzként terjedt a sorban, és nemsokára Jeanékhez is eljutott. Ők voltak az egyetlenek Scottal, akik hátrébb ültek két sorral, mint a többiek. Jean elfojtott egy halk sikolyt, mikor megtudta a hírt. Scott elfogadta, hogy az isten is a randevújuk ellen van. Persze mindenki máshogy reagálta le a dolgot. Árnymacska majd’ elolvadt (Lance), Tüske dühös volt (Pietro), Kurt kész volt a kerge kergetőzésre (Varangy). A többiek is készen álltak a megmérettetésre, ha esetleg sor kerülne rá, de remélték, nem fog, mert rengeteg ember volt a teremben. A testvériség tagjai is észlelték a problémát, és Pietronak már a nyála is csorgott az után, hogy ismételten megmutassa Tüskének, hogy ki is itt a főnök. Lance megállás nélkül Kitty-t nézte. Még akkor is, mikor a film elkezdődött. A 20th Century Fox bemutatja… Ennyi jutott el hozzá.

Jeanék sem zavartatták magukat, már 10 perc elteltével Jean már Scott ölében ült és csókolóztak. Pietro hátulról dobálta popcornnal Tüskét, aki ilyenkor mindig hátrafordult, és legtöbbször volt néhány keresetlen szava a zaklató fiúhoz. Haspók és Varangy állandóan különféle megjegyzéseket tettek Vadócék felé. Amara lefogta Tabithat, mert a lány erős késztetést érzett arra, hogy robbantgasson egy kicsit hátrafele. Mikor Haspók Kittynek szólt be, egy hatalmas csattanást érzett az arcán, amit annak köszönhetett, hogy Lavina egy hatalmas pofont kevert le neki. Bár igazából ő is élvezte az X-ek szívatását.

Mindenkinek tetszett a film, és jókat nevetgéltek. Természetesen a pattogatott kukorica 10 perc alatt elfogyott, de hát ez van…

A film felénél furcsa suhogás hallatszott. Mindenki azt hitte, a hatalmas hangszórókból árad a hang, de elég furcsa volt, mert ahhoz a jelenethez az nem igazán illett. Jean megszorította Scott kezét. Ijedten nézett hátra, hátha a Testvériség tagjai őrültek meg. Ám azok is nyugtalanul nézelődtek körbe, és arcukról mindössze azt lehetett leolvasni, hogy ebben az ügyben nem ők a ludasak… Most már az összes mutáns felfogta, hogy lesz egy nehéz estéjük. Pár pillanat múlva már az emberek is észlelték, hogy valami nincs a rendjén. A „normálisak” sikoltozva futottak ki a teremből, amit a biztonsági őr nyitott ki pár pillanattal előtte. Már éppen kitessékelték volna az X-meneket, mikor ismét hallani lehetett a suhogást, és ezt ezúttal egy árny is kísérte. Ez már a biztonságiaknak is sok volt, kirohantak, mit sem törődve a mutánsokkal. Segítségért kiáltottak. Hőseinknek eszük ágában sem volt megmozdulni. Szemük abba az irányba révedt, ahol nemrég eltűnni látták az árnyékot. Csak bámulták azt a pontot. Kitty volt az egyetlen, aki ezt nem tette meg. Teljes erejéből rátaposott Scott lábára, mire ez felordított.

- Mi történt? – kérdezte mindenki, miután az ordításra mindenki feleszmélt.

- Az történt, hogy ti zombikká váltatok, és néztétek annak az izének az eltűnési helyét.

- Indulás! – Mondta határozottan Scott. – Kiderítjük, mi van ott.

- Micsoda? Miniszoknyában? – Fakadt ki Tabby.

- Hát, én mondtam, hogy ma még ráfáztok erre! – csúfolódott Árnyék, bár az ő hangja is reszketett, de valahol mégis örült, hogy igaza van.

- Na jó, mindez szép és jó, de merre induljunk? – kérdezte Jean

- Különválunk. – Rahne és a többi lány mennek arra – mutatott jobbra Scott.- A többiek velem jönnek.

Mindenki morgolódott, és a Testvériség tagjai hangot is adtak elégedetlenségüknek.

- És mi kivel megyünk kishaver? – Kekeckedett Pietro, és a következő pillanatban már le is pöccintette Küklopsz szemüvegét a helyéről. A pusztító sugarak csak pár centivel kerülték el Jeant.

- Bajod van Higanyszál? – Vágott vissza a srác, miután Kitty visszaadta neki az elkobzott szemüvegét.

- Ne harcoljatok egymás ellen! Más dolgunk is van! Mindjárt ideér a segítség, és kiküldenek minket. De ők nem tudnak majd semmi sem tenni! Nekünk kell! Nem válunk ketté! Egymással megyünk, és előbb a lelátóra mászunk fel. Ott talán szétosztjuk a csapatokat! – a rekedtes hangokat távolabbról repítette feléjük a levegő.

- Igaza van! – érkezett egy megnyugtató, de mégis kemény, női hang.

- Farkas?!

- Ciklon?!

Mindenki meglepődött. Hogyan kerülhettek ők ide?

- De hát… hogyan? – kérdezte Vadóc.

- Mit hogyan? – gondolkozott el Logan…- Ja megvan! Hogyan érjük utol?

- Nem! Hogyan kerültetek ide? – forgatta a szemeit Robbancs.

„Ne kérdezősködj, menj, és oldjátok meg a rejtélyt!"

- Professzor? – Fordult körbe Tabitha, majd rájött, hogy a Professzor ide már nem jött be, de ő küldhette a felmentő sereget.

- Indulás skacok! – kiáltotta, és már fent is volt a lelátón.

Kurt csak pár pillanattal teleportált fel később. Bobby jég utat készített magának, farkas pedig karmai segítségével pillanatok alatt fent volt. Jean felrepítette Scottot, Ciklon is felszállt közéjük. Még jó páran lent voltak, amikor kárörvendő kacagás rázta meg a termet, és az árny ismét elsuhant, és elragadta magával Rahnet, aki kapálózott, és sikított, sőt, át is alakult, de az idegen szorításából nem szabadulhatott. Segítségért kiáltott volna, de azt már nem hallhatták. Csak hörgés hagyta el a száját. Egyszer csak azt vette észre, hogy foltokban lát. Sok színtelen foltot, melyeknek árnyéka kivétel nélkül szörnyeket mintázott. De mindez már nem zavarta, mert az érzelmek kiürültek a fejéből. Csak egy gondolat jutott be a fal mögé, melyet agya képzett: „Mindenkit el kell távolítani, aki nem olyan, mint te.” Ezt a gondolatot ültette a fejébe a lény. Most figyelte csak meg közelebbről. A fiúnak ki lehetett venni az arcán a vonásait. Talán 18 éves lehetett. Kivételesen helyesnek sejlett.

Ekkor megfordult, és rájött, hogy egy raktárban vannak. Megfordult, és saját magával találta magát szemben. Egy tükörben. Az ő vonásai is látszottak. Éppen farkas alakjában volt, de gyorsan vissza is változott. Szerencsére az erejét tudta használni. A következő pillanatban a Fantom odakötözte egy oszlophoz. Nem szabadulhatott.

- Várj még egy kicsit édesem! Hozok valami finomat, hogy megülhessük a lakodalmunkat! Csak Te, meg Én! – hörögte a fiú a fülébe.

- Mi bajod van? – a lány értetlenül nézett. Minden ízében remegett, mert nagyon is értette, mi történt. A fiú itt akarja tartani! Pánikba esett, és kiáltott, de nem jött ki értelmes hang a torkán. A Fantom eltűnt, ő pedig lehajtotta a fejét, és zokogott.



***



- Rahne! Rahny! Farkaslány! – Az egész terem a gyerekek kiáltásától harsogott. A felmentő seregeknek semmi nyoma sem volt!

- Különös! – morogta Ororo.

- Nekem ebből elegem van! Így semmire sem megyünk! Váljunk csoportokra! – fakadt ki Scott.

- Jól van Hemü! – gúnyolódott Higanyszál. – Akkor ossz minket csoportokra!

- De hogy jobban láss, segítek! – mondta Varangy, majd kinyújtotta nyelvét, és pár pillanat múlva már a kezében forgatta a műanyagot.

- Felejtsd el! – csatlakozott be Jean a balhéba, és villámsebességgel átrepítette a szemüveget Scottnak, képessége segítségével. – tessék. – mondta kedvesen a fiúnak, majd teljesen más, mérgesebb arckifejezéssel a Testvériség tagjai felé fordult. – Nincs sem idő, sem ok erre a bohóckodásra.

- Köszönöm Jean! – hálálkodott Scott.

- Na ebből elég! Ne érzelgősködjetek! Hányan is vagyunk? – és számolni kezdett – 18. hm… azt hogyan is lehet egyenlő csapatokra szedni – gondolkozott hangosan Logan. Mindenki elmosolyodott Farkas számolási technikáin. Végül Ciklon tette rá az i-re a pontot.

- Lesz 3 hat fős csoport! Öh… Jean segítenél? Egyedül nem megy.

- Jól van… Akkor legyen, hm… Mondjuk… Kitty, Vadóc, Amara, Tabitha, Lavina és Ciklon. Megfelel?

- Persze! – zengte kórusban a csapat 5 lány tagja.

- Na ne már! Csupa béna csaj vesz körül. – Nyavalygott Lance.

- Jaj Mr. Hisztis! – Mondta „cicababás” hangon Vadóc, és közben levette kesztyűjét. – Megmutatom neked, ki itt a béna!

- Elég már! – Mennydörögte Ciklon. – Mi megyünk alul, a vászon körül. Bejárjuk a termek felét. Hány is van?

- 8

- Csodás, az első négy a miénk. – Indulás! – Azzal már lent is volt a lelátóról. A többieknek alaposan ki kellett lépniük, hogy utolérjék.

- Elég az időpocsékolásból, ki tudja, mi történik eközben Rahneval! – Állította le a traccspartit Napfolt.

- Rendben, kölyök! Akkor a következő emberek velem jönnek! Manó, Jégember, Tüske, Napfolt és Elektro! Mi nézzük át a maradék termet! – Parancsolt rájuk Farkas, és pár pillanat múlva már hallani lehetett, ahogy a karmok karcolják a falat. Farkas lassította az esését. A fülsiketítő hang miatt mindenki befogta a fülét, de miután érezték, hogy vége, villámgyorsan lent voltak, mert Farkas nagyon sürgette őket.

Jean végignézett a megmaradt 6 emberen. Scott, Varangy, Haspók, Pietro és Többszörös. Ez lesz az ő csapatuk. Nekik maradt a felső rész és az egyéb termek.
- Indulás! Nincs vesztegetni való időnk! – Mondta határozottan Scott, és Jean oldalán már indult is. Szerencsére nekik nem kellett visszamászniuk, legalább is még, mert először is fent kellett körbekukkantaniuk

A biztonsági őrök megérkeztek, így az X-eknek és a Testvériség tagjainak különösen figyelniük kellett, hogy ne csapjanak zajt.

Ciklonék épp a 3-mas teremben keresgéltek, mikor zseblámpák fényét vélték felfedezni Kitty megfogta az előtte toporzékoló Amara, és a mögötte lépkedő Lavina vállát, és egy pillanat alatt eltűntek a padló alá.

- Hasra! – suttogta Ciklon a megmaradt csapatának, és miután lehasalt, máris fehérré vált a szeme. A hatás is megérkezett néhány pillanat múlva. A termet sűrű köd borította. Vadócék – kihasználva helyzeti előnyüket – kiosontak az ajtón át a négyes terembe. De a biztonságiak sem voltak ám restek. Kis "vókitókijukon" szólítgatták egymást, és felhívták a figyelmet a mutánsveszélyre.

Amint beléptek a következő, egyben utolsó terembe, zseblámpák fénye vakította el őket.

- Ha jelt adok, fussatok ki! – suttogta olyan halkan Tabitha, hogy csak azok hallhatták meg, akiknek címezte. Ciklon, és Vadóc. Azok alig észrevehetően bólintottak. Persze a jel egy kicsit meglepte őket is.

- Na ezt kapjátok el! Vigyázzatok, dobom! – a következő pillanatban már repültek is a kis tűzlabdacsok az őrök felé. Tabitháék már futottak is kifele, de más terembe már nem mentek be, mert mind tömve volt őrökkel.

Farkas csapata sem járt jobban, ők is találkoztak az őrökkel, és miután egyikük fegyvert fogott Electróra, Farkas kénytelen-kelletlen elintézte. Az őrök elmenekültek előlük, látszólag, de nemsokára kétszer annyian tértek vissza, ám addigra ők már messze jártak. A következő teremben rájuk nem zseblámpát, hanem fegyvert fogtak. Árnyék elteleportálta Tüskét és Jégembert, meg saját magát. De nem ott lyukadt ki, ahova tervezte. Egy még sötétebb helyen találták magukat, mint a kivilágítatlan termek.

- Hova hoztál Árnyék?

- Nem tudom, de nem oda, ahova akartam! Én csak az őrök mögé akartam jutni!

- Na mindegy, keressük meg a több… áááá! Mi ez? – a plafon felől valami ráeset Jégemberre.

- Mi volt ez? Jól vagy? – Tüske odafutott Bobbyhoz, akin nagy meglepetésére Kittyt vélte felfedezni. Mellettük feküdt Lance és Amara. Még jó, hogy a plafon nem volt túl magasan, így nem zuhantak akkorát.

- Sziasztok! – köszönt Kitty, miközben lemászott Jégemberről.

- Hát ti hogy kerültök ide? – Tüske meg volt lepődve, de nagyon.

- Menekültünk. Hát ti? Miért nem hatan vagytok?

- Hát… Félre teleportáltam.

- Azt hiszem, akkor együtt kell továbbmennünk. – Mondta az éppen feltápászkodó Amara, aki felsegítette Lavinát is. Kitty szeme féltékenységtől izzott, de valahogyan túltette magát rajta.

- Először is, hol vagyunk?

- Az alagsorban, szerintem, mivel ti felülről jöttetek. – Jégember gondolata nem is volt ostobaság, mert valóban ott jártak. Így hát a hat fiatal együtt vágott neki a keresésnek.

Eközben Ororóék találkoztak Farkasékkal. Váltottak egy gyors eszme és élménycserét, majd ők is úgy döntöttek, hogy együtt folytatják útjukat.

A Jean Scott stb. féle csapat nem találkozott őrökkel, de nekik más miatt kellett aggódniuk. Az Árny már háromszor is megpróbálta elrabolni Jeant, ami szerencsére nem sikerült neki, sőt még a hasznukra is vált! Rájöttek az árny taktikájára. Csak egyszer támad, és ha nem sikerül, menekül. De sajnos az ereje is megmutatkozott, mikor Varangy megpróbálta befogni nyelvével, de az árny átformálódott Kittyvé, és átment rajta a nyelv, ami így visszafele alaposan képen találta gazdáját. Az Árny ezután elmenekült. Ők pedig folytatták a felső szinten a keresést.

Az Árny következő célpontja a fiatalok csapata volt. Mikor Bobby észrevette, egy jégpáncélt formált, azzal akarván távol tartani a lényt, de az ismét felvette Kitty alakját, így könnyedén vette az akadályt. Amara tűzgolyókat küldött felé, de akkor Bobbyt formálta meg, és lefagyasztotta azokat. Tüske támadását Jean erejével visszafordította, és a gyerekek alig tudták kikerülni azokat. Lance nem tehetett semmit, mert az Árny nem a földön volt, hanem a levegőben szállt. Kurt már éppen támadott volna, mikor Kitty fejében fény gyúlt.

- Ha ő a mi erőnkkel képes minket megverni, akkor, ha összefogunk, simán nyerhetünk. – majd megadta az instrukciókat, és már meg is kezdődött a támadás. Kurt odateleportált a lény fölé, és leterítette, majd felkelt, és elrohant, mert Lance és Bobby jöttek Bobby lefagyasztotta az alélt Árnyat, Lance pedig lökéseket küldött, mire a terem megremegett, a lényt pedig elnyelte a föld. Ám az utolsó tettét senki sem látta, pedig elég fontosnak bizonyult. Árnyékék aztán felmentek, miután megtalálták a lépcsőt. Örömük határtalan volt, de mégis csendben kellett maradniuk, nehogy lefüleljék őket az őrök. Szerencsére pont belebotlottak Farkasékba, és elmesélték a történteket.

- Csodás, akkor már csak Rahne van vissza. – lelkendezett Ciklon, de nem is sejtette, mekkorát tévedett. A semmiből hirtelen előtűnt 5 Árny, és szerencsére Jeanék is. Az őrök, nem tudni miért, eltűntek.

- Ajjaj, azt hiszem, lesz dolgunk. – jegyezte meg Pietro.

Körbeállták az Árnyakat, és várták a támadásokat, azok azonban hirtelen eltűntek, hogy pár perc múlva 6-an támadják meg hőseinket. Most már nem állták körbe őket. Meg voltak riadva, de mégis tenniük kellett valamit. Ciklon szemei szó szerint villámokat szórtak, Farkas karmai is előjöttek, Scott keze a szemüvegén lévő gombon volt, Amara kezén egy tűzgolyó táncolt. Electro tenyere sistergett a rajta cikázó fényektől. Vadóc lehúzta kesztyűjét, Napfolt átalakult. Többszörösből hirtelen még azok is 5-öt láttak, akik nem ittak semmi alkoholt. Kitty, Jean, Tabitha, Bobby, Haspók, Lance és Pietro is készen álltak a harcra, bár az ő erejük egyelőre nem látszott. Varangy és Árnyék észrevétlenül elsurrantak a lelátóra, és ott bújtak meg, hogy az adott pillanatban támadni tudjanak. Tüske hirtelen jobban hasonlított egy sündisznóhoz, mint egy emberhez. Az X-menek tehát felkészülte fogadták az első támadást. Jeannek sikerült üzennie a professzornak, aki a gépben várta őket a mozi tetején. Elmondta, hogy mit szeretne elmondani a többieknek, amire nincs lehetősége, mert nincs akkora ereje. A prof viszont megtette ezt helyette. A csapat tagjai bólintottak, amin az Árnyak is meglepődtek, mivel nem hallottak semmit. A biztonság kedvéért magasabbra emelkedtek. Árnyékék csak erre vártak. Ráugrottak egy-egy árnyra, és leterítették őket. Majd jött a jó öreg Lance, aki a már fentebb említett taktikával eltüntette az árnyakat. Már csak négy ellenség maradt, de ellenük már nem vált volna be a taktika. Az új cselről azonban már mindenki tudott.

Kurt megfogta Kitty kezét, és eltűntek. Nemsokára Feltűntek egymás után hat helyen, és mindegyik Árnyat belesüllyesztették a talajba. Az 5 másolat hirtelen eltűnt. Többszörös felsóhajtott, hogy végre nem őt utánozzák. Bobby már tettre készen állt. Befagyasztotta az ellenfelét. Kitty ekkor kiemelte (igaz, némi segítséggel Jean részéről). A Fantom ott feküdt a földön, megfagyasztva, és várta a véget, ami most már elkerülhetetlen volt. Farkas lépett oda a Fantomhoz. Egy hirtelen, villámgyors mozdulattal előrántotta karmait, és beledöfte a nem túl vastag jégrétegbe. Az adamantium áthatolt a Bobby által keltett kis rétegen, és belefúródott az Árny testébe. Rideg arccal húzta vissza a gyilkos karmokat, majd Ciklonra nézett.

- Induljunk, mert a végén még nem találjuk meg Rahnet! – mondta olyan hangon, mintha semmi sem történt volna. A többiek arcáról leolvadt a diadalittas mosoly, és néhányan kelletlenül, néhányan lelkesen követték az elől lépkedő Ororot és Farkast.

Hosszú, sötét, földalatti járatokba jutottak, és Rahne nevét kiáltozták. Mikor leértek a raktárba, mintha válaszokat is hallottak volna. Halkan, erőtlenül, de mégis hallottak. Napfolt a hang irányába fordult és meglátta Farkaslányt, aki már nem volt Árny. Odarohant hozzá, ahogy mindenki más. Szegény lány levegőhöz sem jutott, és egy mukkot sem tudott szólni. Végül Amara tett fel egy kérdést.

- Mi már voltunk itt. Te akkor is itt voltál? – Mindenki elhallgatott.

- Igen, itt voltam, és akkor is próbáltam hozzátok szólni, de a hangomat elnyomta a másik Árnyé.

- Mi az, hogy másik? – hüledezett Kitty

- Mert akkor még én is az voltam. És el akart rabolni, hogy legyen kivel élnie. De most hol van?

- Holtan fekszik az egyik teremben. – Válaszolt hanyagul Farkas.

- Megöltétek? – Rahne szíve kihagyott egy pillanatra.

- Miért baj? Hiszen elrabolt. – Napfolt egy kukkot sem értett.

- Igen, de ő csak magányos volt!

- És ez indok arra, hogy elraboljon? – kérdezte ingerülten Kurt.

- Igen! Miért, jöjjön oda hozzám, hogy járjunk?!

- Mondjuk. – vigyorgott Tabitha.

- Vita lezárva! Otthon folytassátok, mert kihívták a fakabátokat! – Zárta le az ezúttal nem gyerekes veszekedést Logan.

És valóban. Nem sokára mindenki meghallotta a szirénák éles hangját. De már csak odakint. A tetőajtón hagyták el az épületet, és mind beugrottak az X gépbe. Se perc alatt hazaértek, de az alatt a kis idő alatt sem szóltak egymáshoz. Főleg nem Rahnehoz, aki igencsak ingerültnek tűnt. Szemére, mint egy vékony fátyol, borult rá a könnytakaró. Elködösült szemmel bámult a semmibe. Az intézetben sietős léptekkel haladt a szobája felé, és mikor odaért, bement. Hatalmas csattanással csapta be az ajtaját, majd kulcsra zárta.

- Hé Rahne! – Szűrődött be Napfolt hangja, aki az ajtó előtt toporzékolt.

- Mit akarsz! – válaszolt dühösen Farkaslány.

- Én csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom!

- A gyilkosságra nincs mentség!

- De meg kell értened! Támadott minket! Mit csinálhattunk volna! Tudod te egyáltalán, milyen ereje volt? – az ajtórésnyire nyílt.

- Nem. Gyere be! – Napfolt eleget tett a kérésnek.

- Milyen ereje volt?

- Csodálatos. Át tudta magát akárkivé alakítani, és tökéletesen használta a képességét az illetőnek. Nem úgy, mint Mistyque. Ő nem tud repülni, és a szagokat sem tudja utánozni. De az Árny igen. Eleinte lehetetlen volt a helyzetünk, mert három csoportban kerestünk téged, de mikor egyesültünk, nagy nehezen le tudtuk győzni. Hidd el, ez volt a legnagyobb lecke. Nem szabad egyedül a falnak menni, mert egységben van az erő! A saját bőrünkön tapasztaltuk. És a harcnak mindig van tétje. Csata nem robban ki értelmetlen okok miatt. Néha előfordul, hogy egy kis időre megszűnnek az ellentétek, az ellenségek tűzszünetet tartanak, hogy együtt küzdjenek a közös cél eléréséért.

- De a testvériség tagjainak nem volt az érdekük az, hogy engem megtaláljanak. Nekik mindegy, hogy egyel több, vagy kevesebb X-men van ezen a nyomorult bolygón.

- De tudod, együtt éreztek velünk. Vannak még csodák. Bár… Ha jobban belegondolok, csak dicsőségre vágytak. És tudod, te magad is egy csoda vagy. Vagy inkább csodálatos. – Nézett végig Napfolt a lányon, aki elpirult.

- Tudod, nagyon szép volt, amit mondtál! Segítettél abban, hogy megértsem és feldolgozzam a történteket. Talán egyszer majd el tudom felejteni! Köszönöm – Ám a köszönetnyilvánítás furcsa módon érkezett, ugyanis Rahne megcsókolta a meglepett fiút. Közben átkarolta a srácot, és lehunyta a szemét. Napfolt is ezt tette, de előbb körbepillantott, és meglepődött. Hiszen csoda történt! Senki nem nézte őket! Nem Árnymacska lógott a plafonról, a sarokból nem Kurt vigyorgott rá, és az ajtóban sem állt senki. Ezek után már ő is nyugodtan lecsukta fáradt szemeit, és élvezte, ahogy forró csókban forr össze Rahneval.